Nyugati Hírlevél

216. szám
2017. május 1.


ARANY JÁNOS
A LEJTŐN

      Száll az este. Hollószárnya
      Megrezzenti ablakom.
      Ereszkedik lelkem árnya,
      Elborong a múltakon.
      Nézek vissza, mint a felhő
      Áthaladt vidékre néz:
      Oly komor volt, - oly zöldellő,
      Oly derült most az egész.
      Boldog évek! - ha ugyan ti
      Boldogabban folytatok, -
      Múltam zöld virányos hanti!
      Hadd merengek rajtatok.
      Bár panasszal, bár sóhajjal
      Akkor is szám telve lőn:
      Kevesebbem volt egy jajjal...
      Hittel csüggtem a jövőn!
      Most ez a hit... néma kétség,
      S minél messzebb haladok,
      Annál mélyebb a sötétség;
      Vissza sem fordulhatok.
      Nem magasba tör, mint másszor -
      Éltem lejtős útja ez;
      Mint ki éjjel vízbe gázol
      S minden lépést óva tesz.
Kétszáz éve született Arany János, Az alábbi kis történetet, mely "Az utolsó gyermek" címet kapta, az Arany János emlékév tiszteletére teszem közzé.

https://issuu.com/nolajuli/docs/aranyjanosszuletese.docx

© Nyugati Hírlevél - 2017