Nyugati Hírlevél

221. szám
2017. október 4.


MÁRAI SÁNDOR IDÉZET

      Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle "őszi bánat"-ot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a "megoldásról". Tessék, ősz, rajta! - gondolom.
      Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess, mint a költők, akik ilyenkor remegő és készséges ujjakkal lantjaik húrozatát bolygatják, versenként nyolc pengőért. Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak.

© Nyugati Hírlevél - 2017