Nyugati Hírlevél

226. szám
2018. március 1.


MÜLLER MIKLÓS
MÚLTUNK

      A Múltunk folyóirat őszi számában jelent meg Müller Miklós a New York-I Rockefeller Egyetem emeritus professzorának: „A liszenkóizmus utolsó évei és feltámasztása napjainkban” című írása.
      http://www.multunk.hu/20173-szam/
      
      Trofim Gyenyiszovics Liszenko a szovjet agrobiológia nagyhatalmú szereplője volt a múlt század harmincas éveitől a hatvanas évek közepéig. Az orosz-szovjet nemesítőt, Micsurint tekintette előfutárának és tanait „micsurini biológiának” vagy „alkotó szovjet darwinizmusnak” keresztelte el. Tagadta a modern örökléstan eredményeit, a gének létezését és a modern biológiát idealista áltudománynak tekintette. Liszenko számos eljárást vezetett be a mezőgazdaság gyakorlatába, melyek mind eredménytelennek bizonyultak. A „micsurini biológia” Sztálin támogatásával 1948-ban a kommunista párt hivatalos dogmája lett és csak Hruscsov elmozdítása után indult meg a tudományos biológia restaurálása. Ezzel a szovjet biológia újra elfoglalta helyét a világ tudományos életében. Az utolsó években azonban egy új irányzat kapott lábra Oroszországban, amelynek célja Liszenko és tanításának rehabilitálása. Ez az elsősorban politikai jellegű mozgalom része az egyre erősödő nagyorosz nacionalizmusnak. Liszenko feltámasztását a korabeli sajtóban megjelent, Liszenkót magasztaló dicshimnuszokra alapozza. Liszenko tanait a modern molekuláris biológia előfutáraként jellemzi, és egyáltalán nem néz szembe azzal, hogy a biológia eredményei teljesen megcáfolták Liszenko tanait és a mezőgazdaság gyakorlata bebizonyította Liszenko gyakorlati javaslatainak meddőségét.

© Nyugati Hírlevél - 2018