Nyugati Hírlevél

227. szám
2018. április 1.


ARTISTÁK
GARAI GÁBOR

      Élő csipesz, lóg a trapézen
      a férfi fejjel lefele,
      foga közt kettős tárcsa, mintha
      mágneses nyelvet öltene.
      A vonzás túlsó pólusán függ
      s forog a nő – feszül a száj!
      Micsoda csók! – Köztük csupasz tér,
      tömör csönd s véletlen halál.
      Micsoda egymásrautaltság
      leng itt ég alatt, föld felett,
      micsoda gyakorlott makacs vágy
      ment s kockáztat két életet!
      Milyen figyelemben forognak
      s mily fegyelemben, tudva: csak
      együtt szállnak, ha egyikük vét,
      mindketten aláhullanak!…
      Ó, ha így tudnánk összefogni
      egymásra bízott szeretők,
      mintha folyton fönn-szállva, mintha
      folytonos zuhanás előtt!
      Ó, ha közös dolgok tevői,
      így tartanánk egymást, ilyen
      végzetes bizalommal egymás
      fogában s idegeiben!
      Ezrekbe fogódzók, ha hittel
      mondanánk, mint ők odafönn
      élik, hogy: a másik ügyéhez
      egész létemmel van közöm!…
      Forog, forog a nő a férfi
      foga közt – tompul a zene,
      csak dob kopog. – Valami gyors vég,
      bármi föloldás kellene!
      No most!… Földet ér a mutatvány.
      Fönt már a taps függönye leng.
      S ők ketten egyetlen groteszk bók
      szobrában állnak idelent.
1962

© Nyugati Hírlevél - 2018